VARGA FERENC: EMLÉKEZZÜNK FARKAS GYULA CIGÁNYPRÍMÁSRA, AKI NEM ÉLHETETT MUZSIKASZÓ NÉLKÜL!

Bemutatkozás - Várostörténeti múzeum

2009 november 23. (hétfő) 22:35

Az Újszászi Híradó XVI. évfolyam 9. számában (2006. szeptember) Seres Antal "Tóni" cigányprímásról írtam. Úgy fogalmaztam: "Tóni korban előbb járt, mint Gyurka, ezért illendően vele kezdem a tisztelgő életrajzi históriát." Nos, elérkezettnek látom az időt, hogy Farkas Gyuláról, a mindenki által Gyurkának becézett újszászi cigányprímásról is megemlékező sorokat írjak. Gyurka Újszászon született 1920. szeptember 25-én. Szülei: Farkas Kálmán zenész és Kökény Margit háztartásbeli voltak. Népes, szegény családba született. Heten voltak testvérek: Kálmán, Gyula, Pál, Emma, Ágnes, Emília és Margit. Zeneileg Gyula és Pál kiemelkedett a családból. Gyurkától eltérően, Pál zenei tehetsége nem bontakozhatott ki, mert a II. világháborúban a Don-kanyarnál hősi halált halt. Gyurka szerencsésebb volt a katonasággal, mert Budapesten, a honvéd zenekarban szolgált. Néhány elemi osztályt végzett. Zenei tanulmányokat - a család anyagi helyzeténél fogva - nem folytatott. Autodidakta módon képezte magát. Mivel mindene volt a zene, tehetségével, szorgalmával, szerénységével hamar felkeltette környezete figyelmét. Nem sok idő kellett, hogy a jó technikával, tudással rendelkező hegedűst a helyi muzsikus társadalom is megismerje, elismerje. Az 1940-es évek elején már Újszász egyik legjobb muzsikusaként cigányzenekart, "bandát" alakított. Ismert muzsikus volt, amikor házasságot kötött Horváth Margittal. Gyermekeik: Gyula (1947), Margit (1950) és Sarolta (1956). Ifj. Farkas Gyula édesapja tehetségét örökölte. A Rajkó zenekarban tanult, jelenleg is a 100 tagú cigányzenekar tagja. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy édesapja hegedűjét ő örökölhette. Bizonyára a nagyapa muzikalitása húzódik meg Seres Pálné Farkas Margit gyermekében, Seres Tamásban (Bp., 1976) is, aki jelentős zenei előképzettségek után Zeneművészeti Főiskolán diplomázott, hegedűtanár és hegedűművész lett. A nagyapa már nem érhette meg unokája zenei karrierjét, pedig a zenei alapokat tőle kapta. Minden esély adott, hogy négy unokája, hét dédunokája tovább gazdagítsa a Farkas dinasztia muzsikusi ismertségét. Visszatérve Farkas Gyurkára: szerettük a játékát, nagyon tudott mulattatni, de ríkatni is! Tárházában megtalálható volt a népdal, a magyar nóta, az operett, a tömegdal. Tudta, vagy ráérzett, hogy a nóta és főleg a közös dalolás "megdobogtatja" a szívet, élesebbé teszi az elmét, gazdagabbá, tartalmasabbá életünket, érzelmi világunkat, a dal barátokat szerez, szeretetet sugall. Azt is megtapasztalta, hogy bizony, a nótázást nehezíti a dalszöveg nem teljes ismerete. Sokszor előfordult, hogy kellemes énekhangjával emelte a "banda" elfogadottságát, különösen az úgynevezett fehér asztal melletti összejöveteleken, különböző társas mulatságokon. Többen tőle tanulták, tanultuk a régi és korabeli dalokat, dalszövegeket. A szólóénekeseket (nótafákat) mindig alázattal, szükség esetén dalszöveg kisegítéssel, igazi cigányprímásként tudta kísérni. Hihetetlen sok dalból, nótából állt a repertoárja. Máig csodálom a több száz dalszöveg ismeretét. A legtöbbet foglalkoztatott zenészek egyike volt. A sport- és regrutabálok, a tánciskolák, a majálisok, az éjjeli zenék, a lakodalmak, stb. nem igen múlhattak el Farkas Gyurka és cigányzenekarának közreműködése nélkül. Seres Tóniról írtam: "Jó emlékezni a labdarúgó-mérkőzések előtt és a félidei szünetben adott szép cigányzenei melódiákra." Igaz ez Farkas Gyurka cigányzenekarára is. Játékukat nemcsak a hazai szurkolók, hanem a vendégcsapatok kísérői is elismeréssel fogadták. Gyurka, zenekarával többször működött közre újszászi műkedvelő színészek által előadott zenés színdarabokban is. Hadd idézzem meg a múltat két jól sikerült színdarab erejéig. Ehhez azonban szükségét látom egy kis bevezetőnek. Kakuk József kántor-tanító 1947-ben tért haza nyugati fogságából. Emberi nagyságára vall, hogy a háború borzalmaitól testileg, lelkileg meggyötörve, még hazatértének évében Hegyaljai László római katolikus káplánnal két nagyszabású színdarabot is rendeztek a hosszúiskola udvarán. Az ebből származó bevételt a Szent István római katolikus templom javára fordították. (A templommal kapcsolatosan: 1944. november 10-én a visszavonuló német csapatok felgyújtották a távoli megfigyelésre alkalmas templomtornyot. Az égő toronysisak rádőlt az akkori zsindelytetős templomra, amely tüzet fogott, és félórán belül égett az egész templom.) Az először előadott színdarab a 3 felvonásos Gül Baba operett, majd a 3 felvonásos János vitéz daljáték volt. A 30 tagú műkedvelő gárda nagy erkölcsi és anyagi haszonnal adta elő mindkét darabot Garics Ica női és Balogh Imre férfi főszereplésével. A János vitézben néhány szereposztás: Kukorica Jancsi - Balogh Imre; Iluska - Garics Ica; francia királykisasszony - Bradács Irénke; gonosz mostoha - Bálint Ica; udvarhölgy - Egyed Erzsébet; Bagó, a trombitás - Kovács (Rózsa) Géza. Bizony, a többi szereplő is megérdemelné, hogy nevesítsem őket. Úgy gondolom, eljön az ideje annak is!) A zenét Farkas Gyurka és Seres Tóni egyesített zenekara szolgáltatta magas szakmai igényességgel. (Ez is bizonyítja, hogy riválisok, de nem ellenségek voltak.) Az előadás sikerét jelezte, hogy Újszászon kétszer is elő kellett adni, és nagy elismeréssel fogadták mindkét darabot Tápiógyörgyén, Jászladányon és Zagyvarékason is. Farkas Gyurka cigányzenekarával hosszú ideig a "Fecské"-ben játszott. Ez volt a törzshelye. Hozzáértéssel, lelkesedéssel szervezte a cigánybálokat. Ebben nagy segítségére volt az elismertsége. Sikerei ellenére úgy gondolta, nem tud családja számára biztos megélhetést biztosítani Újszászon. Fájó szívvel Budapestre költöztek a Bakó u. 23. szám alatti meleg családi hajlékból. Budapesten, az Ady Endre úton levő "Nótafa" Vendéglőben, később haláláig a budai Radeberger Vendéglőben muzsikált. (A "Nótafa" Vendéglő jelenleg is Budapest egyik fénypontja, amely sok rajongót szerzett a fővárosnak.) Budapesten, a VIII. kerületi Tömő utcai lakásán hunyt el súlyos betegségben. A kispesti temetőben, közös sírban nyugszik feleségével, Horváth Margittal, aki 1995. január 30-án követte férjét. Kedves Gyurka! Közel 15 éve, hogy itt hagytál bennünket. Az idő távlatából is tisztelettel gondolunk rád. Megérdemled, hogy szülővárosod neves szülöttei között neved úgy maradjon fenn, volt Újszásznak egy híres cigányprímása, aki "nem élhetett muzsikaszó nélkül!" Nyugodj békében! Varga Ferenc Újszász díszpolgára