olvsó

Kedves Olvasóink!

Liszt Ferenc így szólt a"czigányokról".

"Ha Radicsot hallom, szinte eltűnik a valóságos környezet. Az erdők illata csap meg, a források csörgedező zenéje és egy szív mélabús vallomása, mely szenved és ujjong - szinte egy időben.
Nézetem szerint, ehhez a zenéhez nem szabad hozzányúlni. Sőt, óvni kell a hivatásosok kontársága ellen.
Ezért hát becsüljék meg jobban a cigányzenészeket, hogy ne legyenek többé egyszerű szórakoztatók, akikkel ünnepségeik hangulatát emelik, vagy pezsgőzés közben a fülükbe húzatnak!
Ez a zene igazán van olyan szép, mint az Önök csipkéi, vagy hímzései. Miért nem becsülik meg jobban, miért nem szeretik ugyanúgy?"

2010. augusztus 27., péntek

Kedves Zenész Urak!

Régebben, amikor elgondoltam ,hogy tenni kellene valamit a Cigányzenészekért, szép reményekkel indultam.Én, kis naív azt hittem, ha megkeresek Minisztériumokat, nagy cégeket, össze tudom hozni a keretet arra, hogy először egy, majd lépésről lépésre több zenekart színpadra helyezzünk.
Írtam ezen az oldalon a szégyenletes dologról ami történt velünk,
írtam a zenekar eszmeiségéről, a további célkitűzésekről.
Nem tűntem el a színről, tovább dolgozom azon, hogy a cigányzenészek helyzete javuljon.
Akik az első nehézségek és kudarcok ellenére emberhez méltó magatartást tanúsítottak az embertelen helyzetben,-összegezve:áldozatot vállaltak a cél érdekében, nyilván való, hogy elsősorban azokat a zenészeket illeti a nagyon kevés fellépési lehetőség.
Sajnos, kívülről olyan támadások érnek, olyan súlyos vádakkal illetnek olyan emberek, akikkel ugyan beszélgettem a célról, de olyan szinten diktálni akartak, hogy nem jött létre a kapcsolat.Pl."magát is bevesszük a bandába, maga szerzi a pénzt és akkor maga is kap belőle" és ehez hasonlók.
Most nagyon súlyos rágalmakkal illetnek azok az emberek, akik nem kerültek bele.
Egyszer jártam a Cigányzenész Szövetség Elnökénél és azt mondtam neki: "Nagyon meg vagyok lepődve azon, hogy néhány zenész mennyire fúrná a kollégáit, csodálkozom, én azt hittem eddig, hogy a cigányoknál erős a kohéziós erő".Erre Ő röviden azt válaszolta-"sajnos, nagy a kenyérharc, talán nem is arról van szó, hogy rossz emberek lennének, de lehet, hogy másnap abból a kis hakni pénzből tudna kenyeret venni".

Megvallom, nagyon elszorult a szívem ezek hallatán.

Nem akarok nyilatkozatot tenni ilyen formában a 100Tagú Cigányzenekar mellett,hiszen nem kértem engedélyt a zenekar menedzsmentjétől, de annyit biztosan tudok, amit bárki tudhat, hogy több mint száz zenészt foglalkoztatnak, így talán szűkül az a kör, ahol teljesen megoldatlan a helyzet.
Ott van még a Rajkó Művészegyüttes, talán ott is lehetséges valami megoldás és a nevesebb zenekaroknál is biztosan, -sajnos nincsenek információim.

De, ha a fentebb említett neves zenekarok tudnak is foglalkoztatni zenészeket, még mindig tömegével vannak az emberek az utcán-a képességükhöz, művészetükhöz méltatlan
munkát ha találnak is,pl. szórólapozás, biztonsági őr, ha szerencséje van, vagy a családtagjaik, ha vállalkoznak, ott tudnak valami megélhetéshez jutni.
Szégyen Magyarországra nézve, hogy egy ilyen magas kultúrát így kiejtett a "szívéből".

Mindenre van pénz, csak arra nincs, ami a magyar kultúra szerves része.
Még a "Hungaricum Fesztivál "is úgy lett meghírdetve Balatonalmádiban, hogy a cigányzene nem szerepel benne. Van a programokban kabaré, retró diszkó, koncertek, ez-meg az, csak a "Hungaricum" -bólkiesett a cigányzene.Nem is tudtam, hogy az már nem "Hungaricum"

Kérek Tisztelettel minden zenészt, hogy jelentkezzenek, próbálunk megoldást keresni, de! emberileg is meg kell feleni és nem utolsó sorban szakmailag.
Azonban el kell fogadniuk a menedzsmentet ami konkrétan az én személyem, mint a zenekar producere, a művészeti vezető és még néhány derék ember a zenekarból.

Ez az én vállalkozásom, bár nem vagyok diktálós és uralkodós típus, a vezetési irányelvem inkább emberközpontú, mint struktúrális, de azért vannak szabályok.Pl színpadi megjelenés, pontosság, felkészültség, fegyelem.

Kérem, szóljanak hozzá az újsághoz, várjuk jelentkezésüket.

Tisztelettel barátsággal: Szabó Piroska

2010. augusztus 16., hétfő

Kedves olvasóink!

Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

A Cigányzenész Szabó Piroska Lapja:azért kelt életre, mert a cigányzenészek orgánumának , szócsövének szánom.
Azon fáradozom, hogy a cigányzenészeknek és főleg az új nemzedéknek olvasókat toborozzak és társadalmi hátteret építsek ki.
Olyan közösségre gondolok, amely ismeretekben állandóan gyarapszik, amelynek látóköre folyamatosan tágul és fogalmai fokozatosan tisztázódnak, de amelynek tagjai között az együvé tartozás és a közös sorsvállalás érzete is kifejeződik.
A "nemzedékegyöntetűségre" a cigányzenének azért van szüksége, hogy szebbet és nagyobbat nőhessen, de szüksége van az értő és a gondolatokat visszhangozó olvasótábornak is, hogy biztos tájékozódási pontokat kapjon.
A cigányzenészek és az új olvasóközönség közötti mind szorosabb kapcsolat kiépítése fő feladatom egyike.
Hiszek abban, hogy a lap működése nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a tanult emberek körében is a korábbinál nagyobb vonzerőt gyakoroljon a cigányzenés műfaj.

Gyorsan és közvetlenül tudósítanék a zenekarokat érintő napi eseményekről, s ez módot ad arra is, hogy a zenekarok, vagy a "képzőkből" éppen kikerült fiatalok kisebb terjedelmű bemutatkozó anyagaikkal közlési lehetőséghez jussanak.

Emellett egy ankétot szeretnék szervezni, ahol interjúk formájában arra kérném a zenekarok legkiválóbb képviselőit, mondják meg, milyen művészetpolitikai reformokat tartanak elsőrendűen fontosnak.

Tárjuk fel a cigányzenészek sebeit és erejét!
Hozzuk napvilágra az értékeket, de a bajok gyökereit is:tudatosítsuk, amit eddig csak aggódásaikból ismertünk,

Mit jelent cigányzenésznek lenni ma?
Mit jelent háromezer zenész cigány szabadideje?
Ehhez, egyetlen reformra van szükségük, a szabadságra, hogy őszintén a szemükbe mondhassák a bajokat azoknak, akik segíteni akarnak.

Egy Cigányzenészek Művészeti Kollégiuma Intézményének megteremtésével, a szociográfiai érdeklődés felkeltésével, életkörülményeik felderítésével és e tárgykörbe tartozó fontos tanulmányok megjelenítésével lehet változást hozni ebben a kérdésben.Ily módon, bizonyságot téve arról, hogy a társadalomkutatás nem korlátozódhat csak a romákra:A zenészek ebből a kisebbségi programból ki lettek rekesztve.
A cigányzenészek körében is kell folytatni társadalomkutatást.
Nekik, nem voltak íróik, akik a szociális bajokat és a zenészek helyzetét ugyanolyan hévvel és meggyőző erővel tárták volna fel, mint a kisebbségi problémákat általában.(Torz értékrendű média hatások).
Dankó Pista volt abban a szerencsés helyzetben, hogy írók, újságírók vették pártfogásba és az Új Idők szerkesztősége adta ki szerzeményeit, felé fordítva az ország figyelmét.( Utolsó munkáját, amelyet San Remo-ban 1899-ben írt, 1900-ban küldte haza az Új Idők szerkesztőségének, amely lap megörökítette az utókor számára: Most van a nap lemenőben.

Kedves Zenész lányok és Urak.

A lehetőség adva van, kérem szóljanak hozzá, küldjék el bemutatkozó anyagaikat, a piroskas093@gmail.com címre.
A bejegyzés ,hozzászólás automatikusan erre a címre érkezik, azt nem kell külön küldeni.

Üdvözlettel,barátsággal:Szabó Piroska

A cigányzenészek helyzete Magyarországon

Kedves Olvasóink!

Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Vizsgálódásom tárgya ez alkalommal egy, a cigányzenészeket sújtó társadalmi probléma.

Helyzetfeltáró vizsgálatokat indítottam, amelyben a cigányzenészek élet és munkaviszonyait igyekszem nyilvánosságra hozni.
Kendőzés és szépítés nélkül tárom az olvasók elé a cigányzenész társadalom megrázó tüneteit: a reménytelenséget, a kilátástalanságot.Ebből a képből, hiányzik a korábban megénekelt idill, a nosztalgiákat ébresztő, a szabadság áttetsző levegőjétől könnyed, romantikus magyar valóság.
A zenészek lemondóak, elkeseredettek, letörtek, cselekvésre képtelenek.
Érdekképviselet csak azáltal van hogy emlegetik, de nem azáltal, hogy valami közös és együttes cselekvés jutna benne kifejezésre.
Az emberhez méltatlan helyzetért, a fennálló társadalmi rendet hibáztatom.
Vádirat ez, a politika embernyomorító hatása és a latifundiumok urainak mindezt tudomásul vevő nemtörődömsége ellen!
Vizsgálódásaim középpontjában most a cigányzenészek állnak, azok tehát, akik tartós munkahely nélkül és egész esztendős elfoglaltság nélkül sokszor nagy távolságot téve meg, tudnak, de csak kevés számmal kenyérhez jutni.

-Az olvasónak éreznie kell, hogy olyasvalaki szól hozzá,,aki nemcsak a maga tapasztalatait tudja előadni-hanem a zenészek gondolkodásmódját, ízlését, lelki rezdüléseit, viselkedési formáit ugyanúgy ismeri, mint a sajátját.
_A cigányzenészek átélték művészetük kiszorítását a közgondolkodásból és teljes félreállításukat a szórakoztatóiparból.Tanúi lehettünk ugyan egy rövid időre szóló fellendülésnek és újbóli letaglózásnak -immár súlyosabb hatásokkal és következményekkel.
A cigányzenész társadalom haldoklásának szomorú látványa, mely elpanaszolja a kilátástalan jövőt; akkor, ha ezt látnom kell, s az írói szabadságot sohasem éreztem és élveztem, akkor tehát, amit most teszek, azt a szabadság hiányának ellenére teszem.
-Ha itt van az a hatalom amelyet a cigányok joggal hívhatnak magukhoz, akkor jöjjön, hogy együtt támaszthassuk fel az életet!
Szolgálni akarom a nemzetnek ezt az eltaszított részét!!!!!
Az író ember mindig előbb jár, mint a politikus. Akik nemcsak írni tudnak, hanem egy egy nép, vagy népcsoport szellemében kiállva, természetes jogokért és megkésett igazságokért küzdenek, azok önként és kötelezően vállalták az újságírói hivatást.

A kormányzatnak, a médiának, abban a feladatban kell elől járnia, hogy a magyar nép és a cigányzenészek ismét egymásra találjanak.
A cigányzene a magyar nemzet hozománya, melyet hajdan csodálata ápolt, árnyékában nőtt szeretete által teljesedett ki!
Éppen ezért, a cigányzene országunk legszebb címei között kell, hogy ragyogjon!
Mikor és hogyan szenvedett sérelmet a cigányzene? A közönség elmaradott ízlése és az üzleti szellem érvényesülése végett?
_Fájdalommal állapítom meg, hogy bárhova nézek-múltban és jelenben egyaránt, tehetségek seregét látni, de annál kevesebb összhangot a "törzsökös magyar" és a beolvadottak legjobbjai között.
Legfőbb gondjaim egyike, hogyan tudatosíthatnám az összefogás szükségességét és miként erősíthetném az összetartozás érzését.
A cigányzenészek életében bekövetkezett megoszlás meglehetősen tartósnak bizonyult és utórezgései ma is érezhetők. Nem könnyű eldönteni, hogy mikor és milyen körülmények között jelentkezett.

Munkám során, nem kímélem őket; tudom a hibáikat, hiányosságaikat, gyarlóságaikat, mint ahogy ezek a vonások mindannyiunkban fellelhetők, -de mint közíró a cigányzenészeket ért hátrányos megkülönböztetések miatt eme társadalom védőügyvédje gyanánt lépek fel, mindent csak azok érdekeinek szemüvegén át nézek és féktelen indulatok rabjává lettem.
A kialakult kép sivár és vigasztalan.Mindezt az illetékesek figyelmébe ajánlom és orvoslást sürgetek!
Lényegében ugyanazok a fejlődést gátló erők sötétednek föl, mint a perifériára szorult tömegek felett, az elmúlt húsz esztendő alatt-az alapjaiban beteg, hamis magyar társadalmi szerkezet szerves következményeiként.
A fő kérdés az, mit lehet tenni, és hogyan lehet ezen változtatni.
-Remény nélkül reménykedem; de félő, hogy a kormánynak nem lesz "szíve" fordítani a cigányzenészek sorsán, hanem meghódol a sötét hatalmak előtt.
Az angolszász "to gine a chane" alapján alkalmat adok a kormánynak, hogy ország világ előtt megmutassa igaz szándékát.
Bízom abban, hogy a látható kormány felülkerekedik a láthatatlanon.



Tisztelettel elköszön Önöktől Szabó Piroska