olvsó

Kedves Olvasóink!

Liszt Ferenc így szólt a"czigányokról".

"Ha Radicsot hallom, szinte eltűnik a valóságos környezet. Az erdők illata csap meg, a források csörgedező zenéje és egy szív mélabús vallomása, mely szenved és ujjong - szinte egy időben.
Nézetem szerint, ehhez a zenéhez nem szabad hozzányúlni. Sőt, óvni kell a hivatásosok kontársága ellen.
Ezért hát becsüljék meg jobban a cigányzenészeket, hogy ne legyenek többé egyszerű szórakoztatók, akikkel ünnepségeik hangulatát emelik, vagy pezsgőzés közben a fülükbe húzatnak!
Ez a zene igazán van olyan szép, mint az Önök csipkéi, vagy hímzései. Miért nem becsülik meg jobban, miért nem szeretik ugyanúgy?"

2010. július 31., szombat

Nyílt levél a Balaton Koncert Cigányzenekar Művészeti vezetőjének


Kedves Látó Úr!

Kérdésére, hogy mi a szándékom a zenekarral kapcsolatban, mivel levele szerint sem anyagi háttér, sem fellépések nincsenek: erre a válaszom a következő.

A komoly művészeti értékeket kínáló koncert költségvetése igen magas; a jegyárakat nem lehet magasra emelni,márpedig ez jelentős bevételkiesés,hiszen a legtöbb koncert költségvetésének fontos részét képezné-a jegyekből származó bevétel-pl. a teljesen üzleti alapon működő, legfeljebb szponzorokra számító rendezvényeknél,a jegyárak a teljes költségvetés 70%-át kellene, hogy elérje.
Általában, szóba sem jöhet az önkormányzatok támogatása sem. Az Önkormányzatok abban tudnának segíteni hogy a közterületeket vagy középületeket rendelkezésre bocsájtják. Pedig, megfontolhatnák, hogy ha minimalizáljuk a költségvetést, a legjobb esetben is 200.000ft bekerülési költségű rendezvényt kap a település és netán a parkolójegyekből stb. még némi pénzhez is jut.

Nekem, a láthatóan szaporodó vészjelek láttán újra kellett gondolni a zenekar színpadra helyezésének struktúráját,hiszen a kormány kultúrpolitikájából adódóan egyébként is hazárdjáték állami támogatásokra alapozni; ugyanakkor a létbizonytalanság folyamatos hangoztatása idővel aláássa a másik bevételi forrást is,hiszen ez nem épp a leghatásosabb üzenet a szponzorok felé, akik a bukástól félvén már az állami támogatásokhoz kötik az adományokat.
-Az állami résztámogatások mértékének ismerete nélkül szinte lehetetlen a szponzorokkal tárgyalni és érdemi szerződést kötni.,lehetetlen a koncertek nagyságát,az előadások számát,helyszínét megtervezni;s képtelenség lekötni a művészeket s a koncertet kiszolgáló infrastruktúrát.Gondot okoz az is,hogy egyediségünk, besorolhatatlanságunk miatt a hagyományos és más műfajoknál jól bevált marketingstratégiák sorra csődöt mondhatnak,hiszen igazán sem gazdasági, sem politikai érdek nem kapcsolható előadásainkhoz.
-Mivel az állam még ma sem tervezte be Magyarország hozományának a fennmaradhatóságát,ily módon biztosítva egy stabil összeget,amelyre lehetne építeni a szervezés során,pénzügyi nehézségek nélkül.
A Nemzeti Kulturális Alap és az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium közös pályázatán a Balaton régió területén lévő rendezvényeket automatikusan elutasítják, emellett régiós pályázatok közül már csak a minimum 20 millió forintos költségvetésű rendezvények indulhatnak.
Jelenleg két lehetőség közül választhatok.
Az egyik, hogy abbahagyom, s ölbe tett kézzel nézem, hogyan vész el a cigányzene, vagy megpróbálunk minimális költséggel minőséget adni.Áthidaló megoldásként ez utóbbit kell választani.
-Nem várható el egyetlen vállalkozástól, hogy az anyagilag veszteséges magaskultúrát finanszírozza. Az az állam dolga kellene, hogy legyen.
-Végül is ,"elfogadom a magyar kultúrpolitikát, mely szerint ami így is sikeres azt minek támogatni"!?
Valóban sikeres, de csak kevesek lelkében.

Egy cigányzenekari koncert sosem lesz magától életképes.
Az egész cigányzenész társadalom hasonló problémákkal küzd, hiszen az uniós és a hazai pályázati anomáliák ugyanúgy vonatkoznak rájuk is.

-Fel kell tehát tennünk a kérdést, hogy Magyarországnak szüksége van -e olyan civil kezdeményezésű koncertekre, fesztiválokra, mint a mienk.
Ha a válasz igen, akkor segítséget kérünk, hogy elkerüljük, hogy az elkövetkezendő időszak ne a "fesztiválcsődök" ideje legyen. Ezek az előadások ugyanis a kultúra terjesztése mellett pénzt is hoznak az országnak, adó és járulékok formájában, amit vissza lehetne fordítani a kultúrába.Nem beszélve a kulturális értékekről,hiszen "közönségnevelésre", a kevésbé népszerű ,de értékes műfajok bemutatására a legnagyszerűbb lehetőség lenne egy tömegeket megmozgató cigányzenekari fesztivál.
Az üzleti szempontú kultúrpolitika eredménye azonban csak a jól megtérülő popularitás rohamos terjedése lehet.Ám ez nem cél kellene hogy legyen, hanem eszköz.

Hát, ilyen egyszerű ez- kedves Zenész Urak!

2010. július 19., hétfő

A Balaton Koncert Cigányzenekar eszmeisége

Azt gondolom, hogy a bemutatkozó cikkben vázolt nehéz helyzetben összefogásra lenne szükség, mert nem biztos, hogy 57 évesen,egyedül akarok lenni az élharcosa a kezdeményezésnek.
Mégis, szerettem volna kipróbálni magamat.
Producerként tán én voltam az első , aki Magyarországon magán kezdeményezéssel cigányzenekari koncertekben gondolkodott.
Azt gondolva, hogy ebben a nehéz helyzetben, pénzügyi problémák ellenére létrehozni egy nagy színpadi produkciót-nagy kihívás.Bár nagyon magas a mérce, igyekszünk eljutni egy olyan színvonalra, amely kiállja az idő próbáját.
Művészi igényességgel megvalósított színpadot kívántam létrehozni.
Úgy gondolom, ebben az a jó, hogy egyenrangúnak tekinti a közönséget.
Egy bizonyos szint felett mindegy, milyen műveket mutat be a zenekar,ha azt a legnagyobb tisztességgel és alázattal teszik, a legjobb tudásukat nyújtva. Ez feltétel!
Aztán, majd eldönti a közönség és egyéb körülmények,hová lehet eljutni ezzel.
Vagyis, egyfajta közönségnevelésre törekszünk, először elcsábítjuk, majd remélhetően létszámuk megsokszorozódik.

-Először meg kell ízlelnünk egymást.A színpadnak három pillére van:a közönség, a művészek és a mecenatúra. Ha bármelyikkel baj van, nem működik.Ha a zenészek rosszak, nem jön be a közönség.Ha mi jók vagyunk, de a közönséget ez nem érdekli,akkor sem működik.Ezt a hármat kell elsősorban összehangolnunk.Az első másfél évben, másutt már jjól és sikerrel előadott műveket szeretnénk bemutatni, s amikor azok révén összeáll egy erős közönség,akkor a második vagy harmadik évben finoman lehet szélesíteni a skálát.
Most, a Balaton Koncert cigányzenekar helyzetében ez több, mint vakmerőség!

El akarjuk fogadtatni magunkat, hogy elhiggyék majd:amit kínálunk, jó.Már kialakuló félben van ilyen kapcsolat.
-Egyenlőre nagyon ráfizetéses,nem lehet olyan jegyárakat kérni, hogy egy előadás
behozza a saját árát.
Nem mondanám, hogy silány társaságunk van, ki fog derülni, hogy ki mire képes -egy erős művészeti vezetővel.Azt, már ma is látni lehet, hogy a zenekart alkalmasint meg kell erősíteni.
A puding próbája az evés.

A cél mindig az, hogy előadásaink ünnepet teremtsenek.Ha egy koncert nem ünnep, akkor elveszítette méltóságát.
Azt szeretnénk megvalósítani,hogy aki egyszer betér, visszavágyjon előadásainkra.Mert az ünnepeket az ember szereti.Az, amit mi szeretnénk megvalósítani,a lehető legprogresszívabb.Mindig az értékmegőrző,ünnepeket teremtő-varázsló előadás az etalon,s mi ehhez szeretnénk mérni magunkat.

Kedves zenésztársak,csapattagok-van egy feladatunk, elindultunk az úton.

Tisztelettel barátsággal:Szabó Piroska

A cigányzenész társadalom válságának okai

A rendszerváltást követően a cigányzenészek egzisztenciális helyzete jelentősen megváltozott. Azok a nagy állami szervezetek, amelyek korábban finanszírozták a zenekarok tevékenységét, sorra megszűntek vagy átalakultak.; és az állam nem tekinti már feladatának a magyar cigányzenei kultúra támogatását.
Köztudott, hogy még húsz évvel ezelőtt is Budapest volt a szórakoztató zene fellegvára. Csak a Körúton kb. hatvan helyen szólt a cigányzene,országszerte pedig több mint kétezer helyen húzta mintegy ötezer profi muzsikus. A nyolcvanas évek végétől azonban folyamatosan elvesztették munkájukat a zenészek, a vendéglátó egységek vezetői szerint a cigányzenének nincs már vendégcsalogató hatása.Ennek következtében a cigányok tömegével kerültek az utcára.
Nehéz lenne megállapítani,mennyi jobb kategóriás zenész "dolgozhat" ma Magyarországon.
Mára, a zenészeket és a művészi értékeket megszólaltató muzsikát felváltották az egyszemélyes szintetizátorok,s az őket alkalmazó vendéglátósok, egyéb társulások nem a minőséget, hanem az alacsony költséget tekintik mérvadónak.
-A kategóriavizsga, amelyet a zenészek sok-sok munkával ,tanulással szereztek meg, a munkaerőpiacon mit sem ér, mivel sem korábban, sem ma ,nem szerepel az államlag elismert és bejegyzett szakmák közé.
Ily módon, már esélyük sincs arra, hogy egzisztenciálisan megbecsültté váljanak. Korábbi biztonságuk már a múlté, véglegesen!???
Az állam semmilyen szinten nem vállalja fel ezt a problémát.
Minden, cigányzenével kapcsolatos kérdésben a Kulturális és Oktatási Minisztérium romaügyi referense a kompetens személy.Ebből kiindulva, feltételezhető, hogy a kiírt pályázatok, az elbírálás, a végrehajtás és a monitoring tevékenység is egy kézben összpontosul, így kérdéses, hogy valóban pártatlan és szakmai döntések alapján utalják- e ki a közpénzeket.
Jó példa volt erre az Országos Foglalkoztatási Alapítvány cigányzenészekre vonatkozó támogatása.
-A pályázat teljesen átgondolatlan -és teljesíthetetlen feltételeket szabott a civil szervezetek és foglalkoztatni kívánók számára. és csak egy szűk körnek nyújtott 142.5 millió forintos lehetőséget, a többiek pedig "forrás" híján elestek a megélhetés lehetőségétől.
Ily módon, a zenészek kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A kormányzat nem teremtett olyan helyzetet, hogy zenészeink tudásukat rendszeresen a koncertpódiumokon mutathassák be.
-Ha valaki elemezné a (mégis) rendelkezésre álló valamilyen pénzforrásokból pályázatok útján elnyerhető támogatásokat, azonnal megállapíthatja, hogy azokból csak prominens személyiségek közvetlen környezetéhez tartozó, családi vagy baráti kapcsolatokon alapuló szervezetek nyerhetnek támogatást.

A cigányzenészek tönkretételében az OSZK-nak hervadhatatlan érdemei vannak.

Ők határozták meg alapvetően annak a "kísérleti programnak" a fő irányelveit, amely a magyar cigányzenészek foglalkoztatása céljából rendelkezésre álló állami pénzeszközök felhasználására irányult,ők voltak a "szakértők" a program kidolgozásánál. Ám, annak végrehajtása köszönő viszonyban sem volt az eredeti célkitűzéssel.
-A Kádár rendszerből itt felejtett, monopolhelyzetben levő OSZK nem tudott a megváltozott helyzethez igazodni, ennek köszönhető, hogy az 1998-ban is rendelkezésre bocsátott nagyobb összegű támogatást sem tudták a cigányzenészek helyzetét orvosolva felhasználni. Nem tudtak a megváltozott körülményekhez igazodni és a feladathoz felérni!
Nem látják ma sem, hogy nem a magyar nótával van a baj, hanem azzal, hogy nem a megfelelő környezetbe került. Ezen a mentalitáson ma sem tudnak változtatni, hiszen; mindig is a cigányzenészek vámszedői voltak.

Vannak nemzeti kultúránknak büszkeségei, neves képviselői; akik, ha lelépnek a pódiumról, mehetnek a nyomorba.
-A harmincas évek Amerikájában , a Carnige Hallban Luis Armstrong-ot ünnepelte a közönség_de csak a hátsó udvarban vacsorázhatott a zenekarával.....
Körülbelül mi is itt tartunk.....

2010. július 14., szerda

Szégyenletes dolog történt

Mint korábban bemutatkozó cikkemben leírtam, a Balaton koncert cigányzenekar 2009.szeptember 10-én alakult.

Ennek bemutatkozó előadására és az azt következőre egy "szponzor " nagyot ígért, szerződésben rögzítve, amelyet mind a mai napig nem teljesített.

(az ügy bíróságon van már).

Akkor, erre a 800000 ezer forintos ígéretre, azt gondoltam, értékén kell kezelni a cigányzenészeket, így 20.000 ft-ot ígértem nekik. A teljesítményük minden várakozásomat felül múlta, úgy, a közönségét is.
Nem jött meg a szerződésben rögzített pénz, így, magamra kellett vállalnom a 20-szor 20.000 ft tartozást a zenekar tagjai számára, mert a becsület ezt kívánja. Sokáig nem tudtam pénzt keresni, januártól ,ár teljes ellátás nélkül voltam, most július 20-tól tudom megkezdeni a törlesztést a zenészek felé.
Vannak, akik itt maradtak, emberek tudtak maradni velem szemben ebben az embertelen helyzetben, voltak, akik nagyon csúnyán mentek el.

Számomra az a visszataszító a zenésztársadalom e tagjai részéről, hogy hiába mondtam, álltam oda és vállaltam becsülettel, hogy ha nem is az én hibám, de az én felelősségem.
Nem fogadták el.
Látó Imrét, akit megbíztam a zenekar összeállításával -támadták jogcím nélkül., pedig, akkor Ő sem kapott egy fillért sem.
Később, még próbáltam színpadra helyezni a zenekart, ebből kettő tudott megvalósulni úgy, hogy mindannyiónk megelégedésére.

Meghírdettem egy programot, amely az Életért, az egészségügyért indul a zenekarunk részéreől, hogy az S:OS alapítvány egy ilyen színvonalas rendezvény keretében tudja megszólítani az esetleges támogatóit.
Az utolsó pillanatban, 10-én reggel kellett lemondanom a rendezvényt, oda állni a(közvetve) a zenészek elé, a család elé, akinek a kisgyermeke pekingi gyógykezelésére
indult a rendezvény, a balatonszabadi kultúrház igazgatója elé, a közönség elé, akik nem kis létszámmal kívántak résztvenni ezen az előadáson.
Megöl a szégyen!

Hogy lehet az, hogy ma Magyarországon meg lehet ilyet tenni, hogy megleveő, ügyvéd által készített szerződések tartalmát nem teljesítik.!?
Hány embernek kell még csalódást okoznom, hányszor kell még oda állnom -,és a bűntudatommal mihez kezdjek?
Én, ezeknek az embereknek reményt nyújtottam és az lett a vége, hogy én vagyok a hitvány, senkiházi ember.

Senki nem volt mellettem, amikor ezt a felelősséget fel kellett vállalnom.
Mégis, melyik lett volna a jobb, ha idejön a zenekar és nem tudom kifizetni, vagy az, hogy az utolsó percben le kellett mondani? Nagy dillemma.

A legnagyobb probléma az, hogy a magyar társadalom nem vállalja fel a kultúrális értékek istápolását, és közvetve amit szerettünk volna, az egészségügyet sem rendjén.

Nem adom fel, de ezeket az embereket már nem csaphatom be többé, (még ha teljességében más a szándékom), csak akkor tudom folytatni, ha lesz a kezemben valamilyen úton módon pénzforrás.
Kérek minden zenész embert, ne a Látó Imrét hibáztassák, mert ebben a dologban ő vétlen!Semmilyen anyagi felelősség őt nem terheli, csak annyi, hogy Ő szólította meg zenésztársait , a lehetőségről.

Nem akarom magamat mosni!De kérem Önöket, gondolkodjanak el- ez biztos, hogy egyedül az én hibám?

Nagyon sok támadás ér így is,de én mindig kiállok a zenészek mellett és nem akarom feladni-de ehhez még bizonyítanom kell. hogy kinek? azt magam sem tudom már!

Annyit azonban elmondhatok, nyugodt lelkiismerettel, hogy ha valaki beírja a keresőprogramba hogy Balaton Koncert Cigányzenekar, rengeteg információt talál, ez pedig mind az én munkám eredménye.sem időt, sem fáradtrságot nem sajnálok erre, egy nagy hiányosságom van, nem vagyok pénzes ember!

Kérem, szóljanak hozzá az újsághoz önök is, hiszen ez egy fórum kíván nlenni a zenészek számára.

biztosan van nagyon sok mondanivalójuk, ez az egy biztos, meghallgatásra talál.

Tisztelettel:Szabó Piroska